A G.O.T.T. épületében járunk ahol egy férfi épp, útba igazítást kap az egyik recepcióstól:

- Igen uram 4. emelet, rögtön jobbról az első ajtó. – mondta Lumier kedvesen - Viszlát! - nézett ekkor már barátnőjére.

- Még öt egész perc és végzünk! – panaszkodott Eclair miközben egy sóhajtás kíséretében elterült a pulton.

- Eclair lehetnél egy kicsit nőiesebb! – mondta Lümi fejét rázva – Miért is töröm én itten magamat? – sóhajtozott miután Eclair még mindig a pulton támasztotta a fejét.

- Holnap jön az új csapat Alv és Dvergr helyére, nem? – kérdezte Ec ekkor már lelkesebben.

- Igen, a főnők evvel kapcsolatban akar valamit kérni, igaz? – válaszolt Lümi.

- Mi van Alvval és Dvergrrel? – kérdezte az ekkor érkező Liquiy.

- Á, semmi csak a helyükre érkezőkről beszélgettünk, de ne húzzuk az időt váltás, van, ti jöttök!- kapta fel fejét Ec és már távolodott is a pulttól.

- Sziasztok! – köszönt Liquiy ekkor már Bonitával

- Már azt hittem sose lesz vége, de szerencsére mára végeztünk. – nyújtózkodott egy nagyot Ec útban a főnök irodájához.

- De még csak most jön az Ász munka! – felelt erre kérdően Lümi.

- A főnök csak mondani akar valamit, amúgy ez gyerekjáték! – felelt Ec.

- Sziasztok! A főnök már vár titeket. – köszönt Mercedi mikor meglátta a két lányt.

- Oké! – válaszoltak a lányok.

- Tadammm! – lépett be Eclair a sajátos módján.

- Jó napot! – követte Lümi

- Szia cicamica! Hello Lümi! – köszönt Armblast és már kezed te volna megcsókolni Eclair kezét…

- Te meg mire… - dühödött fel Ec, de a kitörését egy hátsó hang megzavarta.

- Öhm… Öhm… - Eclips volt, aki eddig csak figyelte a történteket. – sziasztok! Elmondom, amit akarok utána, folytathatjátok a civakodást. – mondta Eclips, szinte már minden napi volt neki a civakodásuk. Eclair még egy dühös pillantást vetett Armblastra utána megtörte a csendet.

- Miről lenne szó?

- Mind a ketten tudjátok, hogy holnap jön az új csapat… - vette át a szót a főnök.

-… igen, igen tudjuk! – türelmetlenkedett Ec.

- Ne légy ilyen türelmetlen cicamica. – szólt rá Armblast.

- Hm! – fordult el Ec.

- Titeket kérlek meg arra, hogy vezessétek majd körbe őket és mindenkit, mutassatok be! – fejezte be Eclips

- Számíthat ránk! – válaszolták a lányok.

- Mehettek! – adta az utasítást Eclips aki, már mással foglalkozott. Mielőtt kiléphettek volna az irodából a lányok, még valaki hozzájuk szólt, vagyis csak Elairhez

- Viszlát cicamica!

 Ec csak hátra nézett az elégedetten mosolygó férfira azt kiment.

***

Másnap reggel már mindenki Eclips irodájában volt kivéve három személyt Eclairt, Lümit és Armblastot.

- Tadammm! – lépett be Ec mire a beszélgetések egy pillanatra félbe szakadtak, és mindenki az érkezőre nézett, aztán ismét folytatódtak. Eclair és Lumier érkezése után nem sokkal benyitott Armblast is.

- Jó reggelt mindenkinek! Hagy mutassam be a G.O.T.T. két legújabb Ász ügynökét: Diát és Katyát. – ekkor a két háta mögött álló lányra mutatott. Diának hosszú, copfba fogott, derékig érő világos szőke haja és éden zöld színű szeme volt. Katya rövid vállig érő világos barna hajjal és sötét barna szemmel mosolygott.

- Helloka! Én Eclair vagyok – köszönt Ec mielőtt a két lány megszólalhatott volna. – Ő pedig a társam Lumier. – mutatott ekkor a mellette álló szintén mosolygó lányra.

- Sziasztok! – köszönt Lümi

- Hello! – válaszolták a lányok.

- Na, ma én leszek itten az idegenvezetőtök! Akkor kezdjük is. Itt ez a tündéri kislány Viola. – mutatott a kedvesen mosolygó kislányra Ec. – De ne ítéljetek elsőre, lehet, hogy kicsinek látszik de, vág az esze, mint a borotva.

- Sziasztok, én Viola vagyok! Ti testvérek vagytok? És milyen különleges képességeitek vannak? És… - folytatta volna tovább kérdés halmazát Viola, ha egy kéz a vállán meg nem állítja.

- Majd később Viola. – mondta halkan Cesario mire Viola elhallgatott.

- Ő pedig a társa Cesario. – mutatott a kislány mögött álló férfira Ec.

- Örvendek! – köszönt Cesario

- Mi is! – és kezet fogtak a férfival.

- Gyertek tovább! Ők itt A-ou és Un-ou.  Jó fejek, de ne kerüljetek velük összetűzésbe.

- Kösz Eclair, igazi idegenvezető lettél?! – nézet kérdően Un-ou Ecre. – Amúgy hello! – köszönt a két lánynak, és társával együtt kezet fogtak az újakkal.

- Na ők itten Tweedledee és Tweedledum. – mutatott a testvérpárra.

- Ti testvérek vagytok, ha jól látom. – mondta Dia

- Jó észre vétel, ő a húgom! Őrvendek! – válaszolt Dum majd kezet fogott a két lánnyal.

- Te engem csak nem hugizzál! – kapta fel a fejét Dee.

- Gyertek, menjünk tovább, hagyjuk őket veszekedni. – ment tovább Ec. – És végül ők itt Sinistra és Dextera, meg lehet velük barátkozni!

- Sziasztok! – fogott kezet Dia a két fiúval.

- Hello! – követte Dia példáját Katya, de Sinistra kezét egy pillanatra nem tudta elengedni, mélyen egymás szemeibe néztek, amire mindenki felfigyelt. A fiú szemeiben gyengédséget Katya szemében pedig egy apró csillogást lehetett felfedezni. Pár pillanat után felfigyeltek arra, hogy még mindig ugyanúgy állnak, és mindenki őket figyeli. Erre gyorsan el is engedték egymás kezét és tartották az egy lépés távolságot.   

- Na mi van öcsi, ledermedtél? – bökte meg Dextera Sinistra oldalát.

- Öhm… akkor még az ügynökökön kívül itt van Eclips, bízhattok benne jó igazgató! Itt van Mercedi vele, találkoztatok már, nem? – érdeklődött Eclair.

- De. – válaszolt Dia, mert társa még mindig máson gondolkodott.

- És itt van még ez az érzéketlen hólyag! – mutatott Armblastra.

- De cicamica, muszáj ilyen ellenségesnek lenned?

- Öhm… elnézést, hogy félbeszakítom ezt a pillanatot, de kicsit részletesebben is be szeretném mutatni az új ügynököket. – vette át a szót Eclips. – Dia képes mindenkinek a gondolatába férkőzni és azt manipulálni.  Katya pedig bármilyen tornászmozdulatra, ugrásra képes egy szóval úgy mozog, mint a macska. Mind a ketten G osztályú ügynökök. – fejezte be mondani valóját Eclips

  - Úgy mozog, mint a macska? Az jó. De ti testvérek vagytok? – faggatta tovább a két lányt Viola.

- Nem, mi nem vagyunk testvérek. – mosolygott a kislányra Katya.

- Gyertek, megmutatom az épületet. – ráncigálta ki őket Eclair. Katya még egyszer hátra nézett Sinistrára aki őt bámulta, egy kis apró alig látható mosolyt adott a lány, mire a fiú feleszmélt mit is tesz, és gyorsan elrántotta tekintetét erre Katya megfordult és követte Eclairt.
A nap további részében Eclair folytatta idegenvezetői pálya futását, és körbe vezette az újakat az épületben.

- És végül visszaérünk ide, ahol én ma megúszóm a munkát. – mutatott Ec a főcsarnokra ahol csak úgy nyüzsögtek az emberek. – Hát ennyi lenne a G.O.T.T. épülete.

- Sziasztok, fagyozni megyünk a parkba Deevel és Dummal, jöttök? Ott majd mesélhettek! – kérdezte az épp ekkor érkező Viola.

- Mesélhetnek? Inkább válaszolhatnak! – súgta oda Dum testvérének.

- Aha, mért is ne. – válaszolt Katya.

- Eclair, te nem jössz? – nézet Viola Ecre

- Nem, még egy csomó dolgom van. Majd legközelebb. Sziasztok! – köszönt el Ec. Nem sokkal később a parkban egy kislány álldogál a fagyis pult előtt, látszólag azon tanakodik milyen fagyit egyen.

- Egy citromot és egy vaníliásat kérek! – döntötte el véglegesen Viola, hogy milyen fagyit kér.

- Ez nagyon finom! – kostolt bele fagyijába. Miután mindenki kiválasztotta milyen fagyit, kér, leültek egy padhoz. Violának nem is kellett több rögtön kérdezősködni kezdett. Leállíthatatlan volt, úgy mondta egymás után a kérdéseket, mint ha előre betanulta volna. Mindegy volt neki ki és hányszor mondja, hogy ” Viola elég lesz! Hagyd őket, levegőt venni!”. Mire minden kérdésére kielégítő választ kapott már mindenki megette a fagyiját és a nap is készült nyugovóra térni.

- Holnap már ti is dolgoztok, ugye? - kérdezte Cesario

- Igen. – mondták egyszerre a lányok.

- Akkor holnap találkozunk, sziasztok! – köszönt Dee és Dum.

- Nekünk is mennünk kell a kisasszonynak aludnia, kell. - mondta Cesario és Violára nézet, aki durcás arccal válaszolt a kijelentésre.

- Sziasztok! – köszönt Dia és Katya. Már majdnem teljesen elhagyta egymást a két páros, de Violának még eszébe jutott egy kérdés.

- Katya, várj! – futott oda Viola a lányhoz és intett, hogy hajoljon lejjebb, mert súgni akar valamit. Katya lehajolt és Viola alig halhatóan feltette utolsó kérdését:

- Neked tetszik Sinistra?

- Tessék? Hogy érted ezt? – döbbent meg a kérdésen Katya, de figyelt arra, hogy nehogy hangosan mondja.

- Nem kell tagadnod! – vigyorodott el a kis lány. – Mindenki látta, hogy néztétek egymást. Nekem elmondhatod, a barátod vagyok, és nem fogom elmondani senkinek! – próbálta meggyőzni a lányt Viola, hogy válaszoljon a kérdésére.

- Hát… ezt még én sem tudom. – válaszolt Katya egy kicsit elpirulva.

- Ezt igennek veszem! – kuncogott egyet Viola. Evvel Viola mosolyogva vissza szaladt Cesariohoz, Katya pedig elindult haza Diával.

***

Ez idő alatt a G.O.T.T. épületében már mindenki a saját dolgára ment.

- Na öcsi, érdekes képet vágtál a főnök irodájába. Mi történt? – jelent meg gúnyos mosoly Dextera száján.

- Nem tudom. Olyan volt, mint…– válaszolt, miközben az ablakhoz dőlt. – ...egy örökvalóság. – suttogta magának.

- Ó, ez egyértelmű, tetszik neked Katya.

-… - Sinistra erre válaszolni akart, kitérőt keresni, de egy gondolat átfutott a fején, ami leblokkolta és elgondolkodtatta:

- „Talán igaza van?” – gondolkodott Sinistra miközben kinézett az ablakon és a naplementét bámulta. Dextera odasétált hozzá és ő is kinézett.

- Nézd csak kik jönnek ki a parkból. – bökött a fejével két lányra, akik épp a parkot hagyták el. Sinistra lenézett a járdára és megpillantotta Katyát és Diát. Csak bámulta őket, egy szót sem szólt mire a csendet Dextera törte meg.

- Nem gondolod, hogy későre jár? – kérdezte testvérét. Sinistra értette a célzást és csak egyet bólintott aztán elindult az ajtó felé. Az épület előtt a két páros „véletlenül” épp összefutott.

- Sziasztok! Hát ti? – kérdezte Dia, mikor meglátta a fiúkat.

- Semmi csak idáig dolgoztunk. – válaszolt Dextera, mert társa az idáig szótlanul maradt lányra mosolygott.

- Merre laktok? – szólalt meg végül Sinistra.

- Ööö… a park másik oldalán csak gondoltuk körbe sétáljuk. – bátorodott fel Katya.

- Akkor egy darabon együtt tudtok menni Sinistrával. De ugye tudjátok hogy nem egy kicsi park ez?! – mondta Dex. Erre Sinistra a lányra mosolygott, aki elpirulva bámulta a betont.

- Akkor indulunk? – kérdezte Dia. Már egy 20 perce sétálhattak, amikor az első csillag felvillant az égen. A két páros ekkor feloszlott Dia Dexterável, Katya pedig Sinistrával folytatta útját. Katya és Sinistra nem szólt egymáshoz egy darabig, mert nem tudtak mit kérdezni. Nem sok néma gyaloglás után teljes sütéség lett. Tiszta, száraz nyári este volt, az égen egy felhő sem volt viszont annál több csillag. A csillagképek egyértelműen kivehetők voltak, és a sok tündöklő csillag közt ott ragyogott a gyönyörűséges teli hold. Az utcákon már alig voltak, többnyire szerelmes párok sétálgattak a parkba. A környező éttermekből is már elmentek az utolsó vendégek. Síri csend volt egy hang volt, amit mindenki hallott, a park közepén álló szökőkút, aminek a vizét a holdfény törte meg. A két ügynök csak bámulta az eget, végül a csendet Sinistra törte meg.

- Hát nem csodálatos? – és pillantása Katyára irányult.

- De… csodálatos! – Katya Sinistrára nézet és a két szempár újra egymást bámulta. Egyikük torkán se jött ki egy hang se csak egymást bámulták. Egy örökvalóságnak látszott kettőjük szemébe ez a pillanat, amit Katya tört meg egy kis idő múltán. 

- … ideje tovább mennünk. – suttogta Sinistrának miközben még mindig mélyen a szemeibe nézett

- Rendben, elkísérlek hazáig. – mosolygott a lányra.

- De neked az elégé nagy kitérő, miattam nem kell…

- csitt… telihold van ilyenkor az utcák veszélyesek. – halkította egy vicc kíséretében a lányt Sinistra.

- Oké, nem bánom. – nevetett egyet Katya és elindultak a lány lakása felé. Útközben már sokat beszélgettek, Sinistra mesélt a G.O.T.T.-ról, ki-ki milyen, a feladatokról, Katya pedig válaszolt Sinistra kérdéseire, amik többnyire róla szóltak.

- Eléggé hideg van, nem jössz fel meg inni egy csésze meleg teát? – kérdezte Katya már lakása bejáratánál.

- Köszönöm a meghívást, elfogadom. – válaszolt Sinistra és elindult felfelé Katyával.

- Tessék, érezd magad otthon! – nyitott ajtót a lány.

- Köszönöm. – lépett be a lakásba a férfi. – Szép lakásod van!

- Köszi, foglaj helyet, mindjárt elkészítem a teát.

Miközben Katya a konyhába készítette a teát Sinistra körbe nézet a lakásba, de egy képen meg akadt a szeme. Közelebb lépett hozzá, a képen Katya volt egy férfival épp átölelték egymást.

- „ Vajon ki lehet ez a férfi…” – gondolkodott Sinistra és valami féltékenységszerű fogta el. Gondolat menetét egy zörej zavarta meg, Katya elejtette az egyik csészét befelé jövet.  Sinistra visszarakta a képet a helyére, és oda szalad Katyához.

- Hagyd! Majd én összeszedem. – ajánlotta fel Sinistra. Miután már összeszedték szilánkokat és Katya egy másik csészébe öntött teát, bevitték a tálcát a nappaliba, és csak akkor vette észre Sinistra, hogy vérzik Katya keze.

- Mért nem szóltál, hogy vérzik a kezed? – odalépett a lányhoz és kinyitotta a tenyerét.

- Nem nagy baj csak egy kis karcolás…

- A karcolás is elfertőződhet. Van kötszered? – kérdezte Sinistra.

- Igen van. Abba a fiókba. – mutatatott arra a szekrényre, amin a kép volt. A fiú egy pillanatra a képet bámulta majd odalépett a fiókhoz és kivette a kötszert. Miután bekötözte a lány kezét, megitták a teájukat. Sinistra gondolatai még mindig a kép körül forogtak, még végül nagy lelkierőt véve felhozta a témát:

- Ki az a férfi a képen? – bökött fejével a kép felé.

- Óóó… - a lány egy darabig szótlanul kicsit szomorkásan bámulta a képet, amire Sinistra fel is figyelt.

- Nem kell válaszolnod, ha nem szeretnél.

- De… ő a bátyám Klian. – válaszolt Katya nagy nehezen. Sinistra egy kicsit megnyugodva nézte a képet.

- És ő most hol van?

- Már meghalt.

- Sajnálom.

- Nincs semmi baj. Kérsz még teát? – érdeklődött Katya már mosolyogva. Elég sokáig beszélgettek, Sinistra szokásához híven viccelődött és állandóan mosolygott, Katya pedig együtt nevetett vele. Tíz óra felé járhatott, amikor Sinistra elment, távozása után Katya rögtön zuhanyozni ment. Csak gondolkodott a zuhany alatt, Sinistra járt a fejébe. Miután lezuhanyozott elment lefeküdni, csak épp aludni nem tudott ide-oda forgolódott még végül egy megnyugtató gondolattal aludt el: „Holnap úgy is találkozunk, jó ét Sinistra.” Eközben Sinistra is már ágyban volt, mintha hallotta volna, mit üzen neki Katya, válaszolt a semmibe: „Neked is jó ét”.

***

Másnap reggel Katya telefon csörgésre ébredt, nagy nehezen fél álomban megtalálta a telefont és felvette.

- Halló!

- Jó reggelt álomszuszék! Remélem, nem ébresztettelek fel…- köszönt lelkes hangon Eclair.

- Á, rá se ránts!

- Akkor minden oké! Na szóval találkozunk a kávézóban kilenckor Diával már megbeszéltem.

- Oké, most mennyi az idő?

- Fél nyolc van.

- Rendben akkor ott találkozunk, szia!

- Szia! – rakta le a telefont Eclair. A kávézóban már ott volt Lümi, Eclair és Dia is mikor meg érkezett Katya. Rögtön leült ahhoz az asztalhoz ahol a többiek ültek.

- Csak, hogy ide értél! Már unatkoztunk. – köszönt Eclair

- De Eclair, csak 5 perce ülünk itt. – szólt neki Lümi.

- Én 5 perc alatt is tudok unatkozni. – válaszolt erre Ec. – Szerencsések vagytok csak tízkor kezdtek, és a főnök irodájában, mázlisták!

- Evvel arra céloz, hogy rögtön küldetést kaptok. – fordította le Eclair szavait Lümi, amire mindenki felnevetett. Miután megitták a kávéjukat és elbeszélgettek már háromnegyed 10 volt.

- Ideje elindulnunk. – mondta Katya, mire mindenki bólintott. A G.O.T.T. előtt még összefutottak Violával és Cesarioval.

- Sziasztok mit csináltok? – érdeklődött Viola és Katyára nézett, mire a lány visszakacsintott. Viola elmosolyodott, mindenki csak figyelt és kérdően nézete az eseményeket.

- A mázlisták a főnökhöz mennek, mi meg a recepcióra. – panaszkodott Ec.

- Akkor, sziasztok. – köszönt Viola és rángatta tovább Cesariot. A recepcióig együtt mentek, utána Ec és Lümi felváltotta Bonit és Liquiyt, Dia és Katya pedig ment tovább Eclips irodájához. Útközben összefutottak Sinistrával és Dexterával, köszöntek egymásnak, Sinistra és Katya egymásra mosolygott utána ki-ki ment a saját dolgára. Mercedi ahogy meglátta a két lányt rögtön szólt a főnöknek.

- Főnökasszony, Dia és Katya ügynökök itt vannak.

- Köszönöm Mercedi, küld be őket!

- Igenis! – válaszolt Mercedi. – sziasztok lányok! A főnök már vár titeket.

- Köszönjük Mercedi. – válaszoltak egyszerre a lányok, és bementek.

- Jó napot! – léptek be az ajtón.

- Nektek is! Fogaljatok helyet! – mondta Eclips.

- Mi lenne a feladatunk? – kérdezte Katya.

- Nem régiben segélykérő hívást kaptunk az egyik távoli bolygóról…

- Gondolom, menjünk oda és segítsünk, ugye? – vágott Eclips szavaiba Dia.

- Igen. De legyetek óvatosak, azt a bolygót több mint 20 éve csak hó borítja, és idáig úgy tudtuk, hogy lakatlan.

- Ööö… akkor mért nem telepítették be? – kérdezte kíváncsian Katya.

- Azért, mert régen azon a bolygón illegális kísérletek folytak és egy robbanás következtében szorult hó alá minden életforma. Nem tudtuk mi van a hó alatt ezért úgy döntöttünk, hogy nem fedjük fel a rejtélyt, de most, muszáj lesz.

- Értettük! – mondták egyszerre a lányok.

- Bármit találtok ott azonnali jelentést kérek, mehettek! – adta az utasítást Eclips.

- Igenis! – hagyták el az irodát és már indultak is a hajójukhoz, Merengőhöz. A felszállás simán ment, a koordinátákat megadták és az ugrókapun is átmentek már.

 - Rendben, még egy bő óra és ott vagyunk. – mondta Katya és hátra dőlt a székében.

- Mit csinálunk mi egy órán keresztül? – vágott unalmas képet Dia - Jut eszembe milyen volt tegnap a hazafelé vezető utad Sinistra kíséretében? – vigyorodott el Dia.

- Miért? Milyennek kellett volna lennie? – értetlenkedett Katya. – Csak haza kísért és megittunk nálam egy teát.

- Semmi puszi? Óóó… holdfénybe sétáltok a parkba és… na jó látom, nem akarsz erről beszélgetni.

Az út további részében nem került elő ez a téma, mindig elkerülte az említést az előző nap.

- Na megérkeztünk, ideje elkezdeni a leszállást. – állapította meg Katya amire Dia csak egyet bólintott. Miután leszálltak Merengőnek azt az utasítást adták, hogy figyeljen és szóljon, hogy ha lát bármi életformát.

- Te jó ég! Itt minden hó és jég. – nézett körül Dia.

- Na meg persze kutya hideg van! – vacogott Katya.

- Főnök megérkeztünk, kinézettre már vagy 1000 éve hallott itt minden és egy vacogó Katyán kívül nem látok senkit. – jelentette Dia

- Rendben, nézetek körül és keressétek meg, hogy honnan érkezet a hívás. Sok szerencsét. – válaszolt Eclips.

- Induljunk, ha mozgunk, akkor nem fázunk. – erre Katya nem válaszolt csak kis hangya léptekkel elindult barátnője után. Fél órája sétálhattak nem nagyon beszéltek, mert ha Dia kérdezett valamit Katya nem válaszolt, mert nem tudott.

- Mond, csak nem tudnál annak az embernek a gondolataiba férkőzni, hogy hol van? – szólalt meg végre Katya.

- Talán… megpróbálhatom. – erre Dia lehunyta a szemeit és a hangra koncentrált, ami a felvételen volt. -… van innen… nem messze… egy… épület… Ott van!

- Na én az ész! – jelentette ki Katya.

- Meg a szerény! – nevetetett fel Dia, mire Katya csak egy gúnyos fintorral válaszolt. Pár perc gyaloglás után Dia hirtelen megállt és hátra fordult Katyához:

- Mi a baj Dia?

- Nem tudunk tovább menni, valami üveg van itt. – rakta kezét az üvegre.

- Hagyd majd én! – ment előre Katya és egy erős rúgással, darabokkal törte az üveget.

- Szép volt! – örvendezett Dia. – Menjünk! Ööö... Katya ... szerintem itt igen is van élet. – mutatott az üveg túl oldalára Dia.

- Miért mi... Te jó ég! – pillantotta meg Katya a fagyos kietlen világ után a meleg növényekkel és forrásokkal teli világot. Olyan volt, mint a paradicsom, de semmi mozgást nem lehetett észre venni.

- Nézd, ott van valaki! – kiáltott fel Katya és közelebb ment hozzá. – Jó napot! Megkaptuk a segélyhívást, elvisszük innen.

- Kérem... segítsenek... itt ragadtam... – a nő csak ezeket a szavakat ismételte és nem is figyelt a két lányra míg azok hozzá nem értek, hogy segítsenek neki felállni. – Ki... kik vagytok ti?

- Ne aggódjon a G.O.T.T.- tól jöttünk, hogy segítsünk. És maga kicsoda?

- Nevem Shejla. – jelent meg gonosz mosoly a nő arcán, amire a két lány hátra lépett. – Ász ügynökök, ugye? Katya és Dia, újak vagytok, egy teleppataszerű és egy tornászféleség. Kapjátok el őket! – adta az utasítást, amire egy csomó katona jelent meg. Már szinte úgy látszott, hogy megnyerik a harcot.

- Dia! Shejla tudatába... – adta az ötletet Katya, de nem tudta befejezni, mert hátulról leütötték.

- Katya! – kiabált barátnőjének, de az már nem hallotta. – Ezt megjárod! – próbált Shejla tudatába férkőzni Dia, de nem sikerült.

- Az én tudatomba akarsz férkőzni? Hát ez nem fog bejönni ugyan is én veled ellentétbe teleppata vagyok. Megmutassam, hogy hogyan kell valaki tudatát irányítani? – ez a kijelentés után Shejla Dia tudatába férkőzött és leblokkolta, erre Dia elájult. – Én megmondtam! Nézzük, csak mijük van... – közelebb lépett Katyához akit már két katona tartott. – Okosabbak, mint hittem. - nézett Katya órájára, amin egy üzenet volt az Aineiasra. – Na, Eclips kiket küldesz, hogy segítsen a két kislánynak?

***

Eközben az Aineiason Eclips megkapta az üzenetet, ami ebből állt: „Főnök ez csapda! Túlerőben vannak, a hívást egy Shejla nevű lány küldte” Látszott Eclipsen, hogy ismeri a lányt. Mélyen gondoldott, hogy mit tegyen végül a gondolatait Armblast szakította félbe.

- Úgy látszik Shejla visszatért és dühösebb, mint valaha. Kiket küldesz, vagy egyáltalán küldesz értük valakit?

- Persze, hogy küldök értük valakit.

- Shejla bármire képes, hogy megfizessen a G.O.T.T.-nak, ravasz, cseles, na és dühös és köztudomást a düh erősít. – jegyezte meg Armblast.

- Ezért küldöm Sinistrát és Dexterát, ők már egyszer legyőzték, remélhetőleg újból le tudják majd győzni.

- És nem tereli el a figyelmüket a Katya és Dia.

- Ezt, hogy érted?

- Te is láttad tegnap Sinistrát...

- Na igen. – helyeselt Eclips és már készült szólni Mercedinek. – Mercedi kérlek, hívd ide Sinistrát és Dexterát.

 - Igenis, főnök.

Pár perc múlva Sinistra és Dextera már Eclips irodájában ült és várta a feladatot.

- Gyorsan mondom, mert nem tudni menyi időtök van... – kezdte Eclips

- Rosszul kezdődik. – jegyezte meg Sinistra.

-... Katyát és Diát ma reggel egy távoli bolygóra küldtem, hogy keressenek meg egy segély hívás forrását, de ez egy csapda volt és fogságban vannak...

- És rosszul fejeződik be. – mondta Dextera

- Számíthat ránk, visszahozzuk őket. – jelentette ki Sinistra a legkomolyabb arc kifejezésével.

- Legyetek résen, mert az ügy hátterében régi ismerősünk Shejla áll.

- De hisz az lehetetlen. A szemünk láttára robbant fel, nem élhette túl. – csodálkozott Dextera.

- Pedig, igaz. Menjetek, ki tudja, mire készül! – adta az utasítást Eclips. Nem sokkal később miután megkapták a parancsot, már útban voltak a bolygóra, amin az incidens történt. Sinistra arcán egyértelműen kivehető volt a mérhetetlen düh.

- Ne aggódj Sinistra visszahozzuk.

- Tudom, de Shejlától minden kitelik.

Az út további részében Dextera testvérét próbálta nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, egy kicsit ugyan megnyugodott, de ahogy észre vették a hatalmas üveg aurát a düh újra eluralkodott rajta. E közben Shejla teleppata képességeinek köszönhetően tudta, hogy a vendégek megérkeztek és, hogy Sinistra számára nagyon fontos Katya épsége.

Folytatjuk...